.jpg)
Olyan egyszerű lenne, annyira kézzelfogható. Csak oda nézni és igenlően bólintani. Mindennek meg van a szerepe. Így megy ez már ezer éve. Vagy ezernégyésfél. Az nem számít.
Karamell szagod van, vagy illatod, (ki fog ezért tőrt szúrni a szívembe) visszatuszkol a gyerekkormoba, s úgy érzem maégam, mint egy tíz éves kislány. Annyira őszintének és szenvtelennek. Ha szoknyát hordanék, akkor felkapnám előtted: "Na, mi van ott, fiucska?".
Nem szeretek jelen időről beszélni. Elfáradok. Olyan leszek, mint a szomszéd asszony a 7dikről, kit fia otthagyott és a húst is csak az ő szerencsétlenségére drágították a boltban. A múltról beszélek, miközben, mindenki abban él. Talán ezért utasít el a világ.
Add meg magad a közhelyeknek.
"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány
Titok
at 4/23/2010 04:15:00 AM
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Tirez le rideau
4 comments:
ezen a ponton szerettem beléd.
közhely módon meghívnálak kávézni, hogy aztán bájcsevejt folytassunk - milyenfilmeketszeretsz, milyenzenét, milyenzoknit, milyen kávét, milyen bort.
én félédeset.
hallgatnálak és végig a szemedbe néznék. rájönnél, hogy tökéletes hallgatótárs vagyok - de nem több.
kifizetném a kávét, aztán utunkra indulnánk. kapnék egy baráti puszit. végül eltűnnél a kanyar mögött. és nem néznél vissza, pedig végig éreznéd vállaidon nehézkes pillantásom.
kávé reggel, bor ritkán, sör mindig.
a hallgatás az enyém.
és vannak kanyar nélküli utak is.
becks. ritkábban bergeinbier.
a hallgatás az a szóé.
ha nincs kanyar, akkor az út végéig nézném a hátadat
Kreatív blogger díj:).Kaptam - továbbadom: http://zuhanasok.blogspot.com/2010/10/ikarosz-leesett-en-lezuhantam.html
Post a Comment