Úgy jött a tél, akár te. Gyorsan és váratlanul. Senki nem kérte, hogy megjelenjen(jél), mégis ott volt(ál) reggel, láttam a kávéház ablakából. Akkor arra gondoltam, mostmár nincs mit tenni, megjött(él), ez van. Legfennebb kihasználom minden pillanatát. Igaz, könnyen megfázom és allergiás vagyok az antibiotikumra, de akkor is belemártottam az arcom, majd egész testem a hóba(beléd) s utána angyalkát csináltam (belőled?). Csupasz volt a kezem, a hidegtől mindig lilára fagy, de gyúrtam a hógolyót(téged) és úgy vágtam a falhoz, mint egy jól megérett paradicsomot.

Én utálom a telet, gyűlölöm, hogy csak úgy megérkezik, bejelentés nélkül.
Én utállak téged, gyűlölöm, hogy csak úgy megérkeztél, bejelentés nélkül.

Gyűlölöm, mert mindig rájövök, hogy jobban megnyugtat, mint a nap.
Gyűlöllek, mert mindig rájövök, hogy jobban megnyugtatsz, mint más.