Egyszer belém állt a féreg, s fúrta a gyomrom, míg végül kilyukadt úgy körülbelül a vesém és a legalsó bordám között. Először észre se vettem, csak az anyukáját rángató kisfiúra lettem figyelmes: "Nézd, anyu, a néninek lyukas a háta!" A nő megborzongott s fia szemét eltakarva megfordult, úgy vonszolta a kiváncsit visszafele.
Nem sok jelentőséget adtam neki, hát történik ilyen az emberrel, hogy néha meglyukad valahol.
Különösebb változás egyébként nem történt. Az űr tátongott kifele, az emberek meg tátongtak befele.
Egész pontosan addig a délutánig, amíg le nem esett a második hó. Akkor szültem meg életem első lárváját. Nyúlós volt és undorító, ennek ellenére az volt az első gondolatom, hogy lárvák nem születhetnek télen.
Végül belekerült egy zakuszkás üvegbe, s a zakuszkás üveg a fűtőtestre. Ugyanolyan nyúlós és undorító maradt és semmit nem mozgott tavaszig. Tavasszal megnyílt, lepke lett belőle.

Lehet fa vagyok, kéreg
Megesznek a szúk, férgek.

u.i.: az üveget ott felejtettem a fűtőtesten s a lepke megfulladt.