.jpg)
Iciri-piciri házacska,
él benne egy palánta,
annak kinőtt csirája,
bágyadt arcú kislányka.
Iciri-piciri álmocskák,
késő estig ringatják,
majd félelmes babonák,
kergetik és elfogják.
Iciri-piciri lelkecske,
Nyílik már a kertecske,
A világtól ne félj, te
Virágzol majd telente.
"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány
Indulj
at 1/07/2011 12:51:00 PM
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Tirez le rideau
2 comments:
Tehát, már másodszor pötyögöm ide, a félelmetes helyett jobb lenne a félelmes, a ritmus és a népiesch hangulat megőrzése gyanánt. Fontolja meg kied. Egyébként lelkencsapós versch. Nagyon ügyes. Még.
Változtatva is, eltünt a te.
Köszönöm a kommentet/javaslatot. :)
Post a Comment