"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány

The promise

Elkészítem a vacsorát és igen, majd ápolni foglak, ha beteg leszel. Odafigyelek, hogy jól felöltözz és kiteregetem a ruháid. Elmegyek veled kenyérért és igen, felébresztlek, ha rémálmod van. Porszívózók szombatonként, hozok egy pohár vizet, ha megkérsz rá, veszek szódabikarbonátot a fogadra, kikapcsolom a csergő telefonod reggel, viszek tiszta törülközőt, vagy wc-papírt, ha elfogyott, adok kálcium tablettát, kifizetem a villanyt, eloltom a lámpát, szellőztetek, meghámozom a krumplit, megkenem a kenyeret, kinyitom az ajtót és kinyitom a söröd.
De mosogatás közben rá gondolok, a karamellszagú emberre, és ez a gondolat olyan tiszta, hogy még egy "szekuritátés" se találna benne hibát.

Dévastation

Meg fogom ölelni.
Megölelem.
Megölel.
Ölelem.
Ölel.
Öl.

Tirez le rideau

Tirez le rideau