Ma nem vagyok társaságra méltó.

Ma hallgattatnom kell gondolataimat.
Ember! ki szembe jössz velem,
ne láss meg, vidd odébb magadat.
Ma ne legyenek hangok! Se kérdések!
Válaszok ne találjanak rám.
Most semmibe veszítem tekintetem,
majd tovaröppenek, mint "szisszenő talány".

Hogyha az asztal mellé rakom a lámpát, a kávé lekerül a székre. Fordítva nem jöhet létre az összeköttetés. Némiképp játszunk az idővel olyan kimérten és tudatosan, ahogy csak engedve van. Kiszalad kézből a szó, szájból a kanál. Fordított eset nem. Összeköttetés nincs.

Titra inger függő volt és hajlamos az ablakpucolásra néhány pohár bor után. A derekán mindig volt egy folt, mert sikálás közben leszédült és ráesett a szék támlájára. Az ingerek általában pontok formájában érkeztek hozzá és a bizsergéssel összerázódva vonalakként jutottak el az agyáig. Odabent az agy szépen újra részekre (pont) szedte az információt és az erre kialakított polcra helyezte.

Rendszernek nyoma sem volt. Pontnak sem. Az összeköttetések soha nem jöhetnek létre fordítva. Az ingerek csakis pont formájába érkezhetnek. A vonalak nem érik el a hatást. Vonalak nem is léteznek. Ha

egy bizonyos pozicióba helyezem a kezem, elkezd remegni. Az izmok megfeszülnek és rángatóznak, mintha meg akarnának válni a testtől. A szem is képes ilyesmire, de ő önálló egyénné szeretne kiformálódni

A harmadik emeleten pucolja az ablakát Titra, a vörös asszony. Bőrének van egy igen figyelemfelkeltő szaga. Igen. Szaga. A pontok érkeznek. Vonalak nem léteznek. Játszunk az idővel. Görcs.