"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány

Eldöntetett



Majd holnap. Ugyanígy

rohanok a Falnak,
ugyanígy
fogok döngetni.


És újra meg újra,
addig, amíg nincs amíg,
s a van sem lesz
ugyanannyi
a lennivel.

Holnap bárd lesz kezemben,
talán gyújtogatok is,
majd faltörő kost hozok,
majd virágot.

így vájom magam
egyre mélyebbre
a bőrbe, akarom mondani
a Falba.

Holnap. Ugyanígy
rohanok a Falnak.
Hozzád.

Epilógus: Feléd. Mindegy hová.

0 comments:

Post a Comment

Tirez le rideau

Tirez le rideau