Sör helyett

Van olyan péntek, amikor nem megy ki az ember a városba és nem issza meg a péntek esti sörét.
Kicsi koromban halhatatlan szerettem volna lenni. Meg is egyeztük egy régi jó barátommal, hogy ő feltalál egy csövet, amivel minden információ beletölthető az agyba, nekem majd a halhatatlan pirula felfedezése lesz a dolgom. Úgy gondoltuk, akkor minden rendben lesz.
Már másodéves egyetemista voltam, amikor újra eszembe jutott a Nagy Terv. Barátom addigra valamilyen szigeteken próbálta rávenni a magyarországi embereket, hogy oda érdemes befektetni, ha szabadságra akarnak menni. Én akkor még mindig magamat kerestem egy kávét kavaró kanálban, híres regényekben, nagymamám szemében.
Azóta persze sok minden változott.
Például cukor nélkül iszom a kávét és a Pro tv-s hírek is érdekelnek.

Szerettem volna, ha maradsz. Úgy, ahogy te voltál: akarattal teli és tiszta. Ahogy láttalak a kávéházban, mikor még azt hitted megváltoztathatod a világot és megdöntheted saját elméleteidet. Nem bánom, hogy más lettél. Csak jó volna, ha még mindig cukorral innám a kávét.

Vannak olyan péntekek, amikor az ember nem issza meg a péntek esti sörét.
S néha az is van, hogy a lehetetlen lehetetlenné válik.

u.i.: ezeken az estéken az ember bort iszik. Vagy valami jó erőset.