"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány

3 2 1

- s akkor úgy néha jól be kellene fogni a pofáját, hogy többet ne is halljam a hangját, mert falra mászok a sok mártírkodásától. Fáj a szived, cucika vagy nem fáj? Ideje lenne eldönteni! S ilyenkor még a szemét is lesüti, nem másért, csak hogy ne lássam a kárörvendő mosolyt benne!

Kissé elfordul, benyúl a szoknyája alá s fennebb húzza a nejlonharisnyáját. Közben:

- Aztán az a p(hhh)átoszi szivarazása! Mintha az lenne mindene. Egy büdös szivar. Egy csikk.

Kortyol egy kis limonádét, majd rágyújt. Két slukk között:

- Hogy azt a maratont lefutotta egyszer, igen. 100 kilóméter babám, killlóóóméter. Most csak annyi a különbség, hogy nem ő van a kilómétereken, hanem a méter kilók vannak rajta! így persze, hogy nehéz az élet.
- Most vagy hajoljon meg vagy ne! Én azt se bánom, ha behódol, csak már tegyen valamit. Áll és csak bámul, bámul bele a világba, tudod, még néha a szája is nyitva marad egy kicsit, na olyankor tömném tele vala...

Kis csend.

- Végülis igen. Ott van s semmije sincs. Itt vagyok s semmim sincs. Hogy is lehetne ebből mindent csinálni?

0 comments:

Post a Comment

Tirez le rideau

Tirez le rideau