Azt a kutyafáját, mennydörgős istenlábát, hol vagy Vitéz Lászlóm, hozd a bunkósbotod, verjünk agyon mindenkit!
Azt mondja: "szomjatos vagyok, pajtikák" meg "nini, egy élet, az is nehez". Lájszló, Lájszló, jól eldöngettél múlt pénteken, azóta is kékzöld vagyok. Lassan lila.
"lila, és milyen mérges!
Meg is kérdem mingyá' a Zsoltot:
neked melyik rajtam
a kedvenc foltod?"
Kissé pofátlanság azt kérni tőlem, hogy lássam a valót, uramatyja, nem gondolod?
No indulj, Paprika Jancsi, keresd meg a zsákban a macskát, aztán ne csodálkozz, ha lisztet találsz. Vagy rizset, búzát. (mákot lelsz, de jobb, ha mátkát)
Szépen elverünk mindenkit, aztán csend lesz.
Irgumburgum. Trillaló.
Ez is olyan illúzió.
"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány
Csokoláda
at 2/26/2011 12:13:00 PM
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 comments:
Post a Comment