"...mert én egy kicsit a végtelen és az örökkévalóság megszállottja vagyok,
és a Végtelen és az Örökkévalóság, úgy látszik, kedvét leli az olyan emberekben, mint én." - Túlságosan zajos magány

Csokoláda

Azt a kutyafáját, mennydörgős istenlábát, hol vagy Vitéz Lászlóm, hozd a bunkósbotod, verjünk agyon mindenkit!
Azt mondja: "szomjatos vagyok, pajtikák" meg "nini, egy élet, az is nehez". Lájszló, Lájszló, jól eldöngettél múlt pénteken, azóta is kékzöld vagyok. Lassan lila.
"lila, és milyen mérges!
Meg is kérdem mingyá' a Zsoltot:
neked melyik rajtam
a kedvenc foltod?"
Kissé pofátlanság azt kérni tőlem, hogy lássam a valót, uramatyja, nem gondolod?
No indulj, Paprika Jancsi, keresd meg a zsákban a macskát, aztán ne csodálkozz, ha lisztet találsz. Vagy rizset, búzát. (mákot lelsz, de jobb, ha mátkát)
Szépen elverünk mindenkit, aztán csend lesz.

Irgumburgum. Trillaló.
Ez is olyan illúzió.

0 comments:

Post a Comment

Tirez le rideau

Tirez le rideau