Mikor minden letisztul

- Mentem, ott a buszom, szia! - szaladtam át az úton, akarattal a busz előtt, hogy felvegyen, de az nyugodtan megvárta, amíg átmegyek előtte s aztán elhajtott. Így várnom kellett még vagy tizenöt percet a következőig. Elment a 35ös, utána a 27es, 21b, 4es, megint egy 35ös, majd a 9es is, s a hidegben csak arra tudtam gondolni, hogy legyen bármi, csak újfajta busz jöjjön, mert a régieken ráfagy mindenem a székre. Már három napja feküdtem lázasan, ma volt a negyedik, végre fel tudtam kelni az ágyból s a házból is kimehettem. Kint az a fajta hideg van, amitől ha szájon keresztül veszel levegőt, megfájdul a torkod s ha pedig orron keresztül, akkor összeragadnak az orrcimpáid. Szóval végre jött a buszom, szép új s a megálló előtti átjárónál se lett piros a lámpa, hogy még várjak további két percet. Felszálltam, néztem hátha az a busz melyiken lyukasztottam errefele jövet, láttam hogy nem, s bár tudtam, hogy nem lesz ellenőr szombat este, mégis lyukasztottam. Fordultam s leültem a kedvenc helyemre, a sofőr háta mögötti legelső székre, ahonnan csak balra lehet kilátni. Legközelebb az állomásnál állt meg , a sofőr kinyitotta az összes ajtót s amíg kávét vett úgy is hagyta, a hideg pont a lábszáramra jött, éreztem lecsúszott a zoknim, de nem volt már kedvem lehajolni s megigazítani. Körülbelül ott, ahol az egyik kapura pirossal fel van festve: BAR, a jobboldalamon űlő lánynak csengett a telefonja, azt mondta siet, de először felnéz valami Laurához, hogy felvigye a nivea krémet. És, hogy tetszett neki az előadás, főleg Balázs s leszállt pont ott, ahol gondoltam, hogy lakhat egy Laura. Az Orange Shop-nál pucolták az ablakot, a sofőr majdnem belehajtott egy mentőautóba, ekkor észrevettem, hogy leszedték a karácsonyi díszeket a városról, majd hogy a templom mellett pont olyan autó van megállva, mint a nagybátyámé s eszembe jutott, hogy azt terveztem ma csinálok valami krumplis köretet a hideg hús mellé, mert meg kell enni, négy napja már ott a hűtőben s meg fog romlani. De lemondtam erről a tervemről, mert már 21 óra 54 perc volt, s mielőtt eszembe juthatott volna, hogy pirított kenyeret készítsek teával és fokhagymával a hűlésemre, arra gondoltam, hogy ezen a hazafele döcögő buszon mennyire jól esne lecsukni a szemem, leengedni a fejem s csak úgy egyszerűen meghalni.